Mikor Máriához... - DVD-ROM

DOMOKOS MÁRIA (Kolozsvár, 1942) népzenekutató és zenetörténész sokirányú érdeklődésében mindig súlyponti helyen volt a moldvai, bukovinai népzene kuta-tása. A szerkesztésében jelent meg a Magyar Népzenei Antológia sorozatát záró VII. „Moldva és Bukovina népzenéje” CD-albuma. A magyar nyelvterület e részét, amely a történelmi Magyarországon mindig kívül esett, Domokos Pál Péter javaslata nyomán 5. zenei dialektusterületnek nevezi a szaktudomány, kiegészítve ezzel a Bartók által megkülönbözetett korábbi négy – Dunántúl, Felföld, Alföld és Erdély – zenei dialektust. A DVD-ROM Domokos Mária két páratlan értékű gyűjtését tartalmazza az 5. zenei dialektusterületről. Az egyik egyetlen énekes, GÁSPÁR SIMON ANTAL repertoárját felölelő hangdokumentum. A másik KALLÓS ZOLTÁN szakmai együttműködésével, hét moldvai faluban végzett gyűjtés hangfelvételeit tartalmazza. E két terület a csíksomlyói Mária-kegyhely közelségében a római katolikus vallás hagyományainak leghívebb őrzői közé tartozik. A gyűjtött anyagban is jelentős helyet foglalnak el a népénekek, a magyar és latin nyelvű liturgikus énekek. Ugyanakkor a népdalhagyomány is számos becses zenei régiséget, sokversszakos balladát, keservest és történeti éneket őrzött meg.

MOLDVAI EXPEDÍCIÓ. 1969-ben Szendrei Janka rejtett mikrofonnal gregorián énekeket vett fel – a körülmények miatt elég rossz minőségben –, melyeket a moldvai Nagypatak római katolikus templomában a tömeg latin nyelven énekelt. A hangfelvételeken a jobbára írástudatlan hívektől hallható csoportos, melizmatikus, latin nyelvű éneklést a nemzetközi tudományos gregorián fórumokon szenzációként fogadták. A felvétel után nem sokkal, a román nyelvű mise bevezetésével Moldvában megszűnt a moldvai csángók között a gregorián énekek csoportos éneklésének sok évszázados gyakorlata. Amikor a Ceauşescu rendszer bukása után lehetőség nyílt arra, hogy magyarországi kutatók a hatóság zaklatása nélkül dolgozhassanak, 1993 telén expedíció szerveződött abból a célból, hogy a mindennapos használatból már évtizedek óta eltűnt latin nyelvű énekeket jó minőségű hangfelvételeken lehessen megmenteni. A gyűjtést vezető kutatók Domokos Mária, Kallós Zoltán és Németh István voltak. A hangfelvételek hét moldvai faluban – Bogdánfalva, Diószin, Klézse, Lészped, Lujzikalagor, Szabófalva, Trunk – készültek énekesektől és néhány hangszerestől is. Lujzikalagorban és Szabófalván a táncokat Teszáry Miklós vezetésével filmre is rögzítették. A több mint 7 órányi moldvai hangfelvételen többek között 60 latin nyelvű ének, 14 ballada, 18 virrasztó ének, 6 ima, 42 egyházi ének, 14 táncdallam hallható. A gyűjtés igazi különlegessége azonban az a szájhagyomány útján megtanult, évszázadokon át megőrzött melizmatikus, latin nyelvű liturgikus dallamanyag, amit a jószerivel írástudatlan moldvai katolikusok talán még az olasz misszionáriusok ideje óta örökítenek szájról-szájra, s a felvételeken csoportban,  egyöntetű énekléssel hallhatunk. 

GÁSPÁR SIMON ANTAL kiemelkedő énektudású népi énekes, akire először Domokos Pál Péter figyelt fel 1950-ben. „Anti bácsi” 1895-ben született a bukovinai Istensegítsen. Hat elemit végzett. Ifjúkorában inaskodott, járt móduvázni, a Nagy Háborúban megjárta az olasz és az orosz frontot. 1920-ban tért haza, hamarosan meg is nősült. Feleségétől 11 gyermeke született. 1941-ben sok száz földijével Bácskába telepítette a magyar kormány. Innen a háborús események miatt menekülnie kellett. Hosszú bolyongás után népes családjával a Tolna megyei Nagyvejkén telepedett meg. 1963-ban a Pest megyei Halásztelekre költözött, ott is halt meg 1978-ban, 82 éves korában. Írástudó ember volt, népe hagyományait szenvedélyesen igyekezett írásban is megörökíteni. Dalait, énekeit füzetekbe jegyezte. Sokan gyűjtöttek tőle, az MTA Zenetudományi Intézet Archívuma számtalan felvételét őrzi. Közte azt a 650 népéneket, régi parlando-rubato dalt, táncnótát, új stílusú népdalt, népies dalt, műdalt, amit az Intézet két munkatársa, Domokos Mária és Németh István, mintegy 20 alkalommal Anti bácsi életének utolsó éveiben rögzített. Sokverszakos egyházi énektudásának tetemes része Kájoni János több mint 300 éve kiadott Cantionale Catholicum-ában (1676) is megtalálható.