Olvasatok

Ez a könyvsorozat – 10-15 oldalas esszék összefűzése – is „elmetermék”, de nem „összesség”, vagyis nem az egészről szól. Mivel a középiskolásokat célozza meg, elsősorban azokról az írókról és költőkről, akik neve szerepel a tankönyvekben. De nem tankönyv, hanem az​ok kiegészítője. Célja, hogy kedvet ébresszen az olvasáshoz. Panaszként, tanácsként is mondták a magyar tanárok, hogy „nehéz szöveget” egy oldalnál többet nem olvasnak a diákok, mert ők, akik az internet foglyai, máshoz szoktak.
Minden nemzet irodalmában vannak hegycsúcsok (ezek az érettségi tételek) és vannak dombok. Ha tudatosul bennünk, hogy a dombról látni jól a hegyeket, a méreteket és az arányokat, akkor sokkal jobban tájékozódunk irodalmunk történetében. Ez a másik célja ennek a könyvsorozatnak. Mivel esszék, könnyebb dolgunk van, mint a tankönyveknek, és el-elidőzünk olyan részleteknél, amelyekről ott csak egy mondat olvasható, vagy egy-egy írónak csak a nevét említik meg.

Ez a könyvsorozat – 10-15 oldalas esszék összefűzése –mivel a középiskolásokat célozza meg, elsősorban azokról az írókról és költőkről szól, akik neve szerepel a tankönyvekben. De nem tankönyv, hanem azok kiegészítője. Célja, hogy kedvet ébresszen az olvasáshoz. A diákok mellett ezt a sorozatot a volt diákok, a szülők, és a magyar tanárok éppúgy tudják használni, mint a külföldi egyetemeken magyart tanuló hallgatók, vagy bárki más, akit érdekel a múltunk, kultúránk egy szelete, a magyar irodalom. Erre gondolva próbálom meg „ehetővé és fogyaszthatóvá” tenni azt, amiről a tankönyvek, mert elsősorban irodalomtörténetet tanítanak, nehézkesen, tömören beszélnek. Ezért is arra törekedtem, hogy ha valaki elolvassa az első oldalt – és ha ő ezt érdekesnek találja, – tovább is olvassa. Ha ez történik, akkor talán kedvet érez az olvasáshoz.
Még egy fontos megjegyzés: itt életek és művek, illetve részletek szerepelnek regényekből, költeményekből. Nem életrajzok és nem teljes, mindenre kiterjedő elemzések. Nyilván felmerül az a kérdés, hogy miért térünk ki egy-egy író, költő életének döntő fontosságúnak ítélt eseményére, traumáira, élményeire, emberi kapcsolataira, politikai és morális lelki válságaira, néha pedig a súlyos, gyógyíthatatlan betegségére. Kántás Balázst idézve – akiről szó lesz még Babits kapcsán –, bár e tények másodlagos jellegűek, azaz „talán nem vezethetőek le belőlük egyértelműen a különböző elemzett versszövegek üzenetei és poétikai sajátosságai, az értelmezéshez mégis elengedhetetlen, hogy ismerjük és a lehető legnagyobb mélységig megértsük egy-egy költő, író életrajzát, költői és emberi habitusát, személyes világreflexióit, s azokat az eseményeket, melyek befolyásolták pályája alakulását, költői hangját, s megrajzolták alkotói korszakának határait.”

Ez a kötet a latinul verselő Janus Pannonius, és a magyarul író Balassi Bálint életrajzával kezdődik, röviden bemutatja XVI-XVII. század jeles íróit, krónikásait, a reformáció és ellenreformáció korát, vagyis a barokk kor íróit, majd hosszasan elidőzünk az átmenetinek mondott XVIII. század írói, költői társaságában. Hogy milyen volt ez a század, arra két irodalomtörténésztől is kaphatunk feleletet. A sorozatunk már megjelent köteteire gondolva röviden csak annyit: ez a század előkészítette Vörösmarty, Petőfi és a többi író és költő, a reformkori magyarság számára a termékeny talajt.