Irodalom
Gárdonyi felismerte, hogy a zenének közvetlenül az érzelmekre ható hatalmas ereje nélkül nem lehet sikerrel elvégezni az emberi tudatformálás hatalmas munkáját. A kiadvány a közfelfogásban ismeretlen oldalát, a „muzsikáló Gárdonyit” mutatja meg, követendő példának állítva elsősorban azok számára, akik a jövő nemzedék művelődését szolgálják mind iskolai, mind iskolán kívüli munkában.
Népi ismeretanyag a magyar költők verseiben. Aki magyar verset olvas, az óhatatlanul beleütközik a nép (mára már elfeledett) szókincsébe. Barsi Ernő hat híres költő versein át tárja elénk a falusi ember szavait és ismeretanyagát, segítve ezzel a versek megértését.
A családi, az iskolai és a szabadművelődési tanulási formákat egységben kezelő, a Teljesség-élettörvényekre épülő, magyar nevelési-oktatási rendszer
Napi feljegyzések és szösszenetek
Népdallá vált Petőfi versek
Közreadásával az a cél, hogy előadásokon, ünnepélyeken megszólalhassanak, mert a legszebb szavaknál is mélyebben tudják megmozdítani, alakítani az emberek érzelmi világát. Mert Petőfiről, úgy is lehet méltóképpen megemlékezni, ha ilyenkor a zene is felcsendül, és megszólalhatnak Petőfi népdallá vált versei is. Ám a népdal azért is mindenki kincse, mert mindenki tudja énekelni. Ahol megszólalnak, ott igazán érzik az emberek, hogy mennyire mélyen él Petőfi a magyar nép szívében.
Tisztelt Olvasó, nem kell különösen sokat keresnie, de ha mégis úgy lenne, akkor ezt megelőzve elmondom, hogy a cím egy „elferdített” József Attila sorból származik. Az eredeti így szól: Jut az ember két virághoz… Tehát csak a virágot cseréltem ki, de József Attilára gondolva tettem, hisz ő nem is egy versében a világra a virágot rímelteti, vagy épp fordítva. Néhány ilyen sort ide másolok.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
Kertész leszek
Ez a könyvsorozat – 10-15 oldalas esszék összefűzése – is „elmetermék”, de nem „összesség”, vagyis nem az egészről szól. Mivel a középiskolásokat célozza meg, elsősorban azokról az írókról és költőkről, akik neve szerepel a tankönyvekben. De nem tankönyv, hanem azok kiegészítője. Célja, hogy kedvet ébresszen az olvasáshoz. Panaszként, tanácsként is mondták a magyar tanárok, hogy „nehéz szöveget” egy oldalnál többet nem olvasnak a diákok, mert ők, akik az internet foglyai, máshoz szoktak.
Minden nemzet irodalmában vannak hegycsúcsok (ezek az érettségi tételek) és vannak dombok. Ha tudatosul bennünk, hogy a dombról látni jól a hegyeket, a méreteket és az arányokat, akkor sokkal jobban tájékozódunk irodalmunk történetében. Ez a másik célja ennek a könyvsorozatnak. Mivel esszék, könnyebb dolgunk van, mint a tankönyveknek, és el-elidőzünk olyan részleteknél, amelyekről ott csak egy mondat olvasható, vagy egy-egy írónak csak a nevét említik meg.
Ez a könyvsorozat – 10-15 oldalas esszék összefűzése –mivel a középiskolásokat célozza meg, elsősorban azokról az írókról és költőkről szól, akik neve szerepel a tankönyvekben. De nem tankönyv, hanem azok kiegészítője. Célja, hogy kedvet ébresszen az olvasáshoz. A diákok mellett ezt a sorozatot a volt diákok, a szülők, és a magyar tanárok éppúgy tudják használni, mint a külföldi egyetemeken magyart tanuló hallgatók, vagy bárki más, akit érdekel a múltunk, kultúránk egy szelete, a magyar irodalom. Erre gondolva próbálom meg „ehetővé és fogyaszthatóvá” tenni azt, amiről a tankönyvek, mert elsősorban irodalomtörténetet tanítanak, nehézkesen, tömören beszélnek. Ezért is arra törekedtem, hogy ha valaki elolvassa az első oldalt – és ha ő ezt érdekesnek találja, – tovább is olvassa. Ha ez történik, akkor talán kedvet érez az olvasáshoz.
Még egy fontos megjegyzés: itt életek és művek, illetve részletek szerepelnek regényekből, költeményekből. Nem életrajzok és nem teljes, mindenre kiterjedő elemzések. Nyilván felmerül az a kérdés, hogy miért térünk ki egy-egy író, költő életének döntő fontosságúnak ítélt eseményére, traumáira, élményeire, emberi kapcsolataira, politikai és morális lelki válságaira, néha pedig a súlyos, gyógyíthatatlan betegségére. Kántás Balázst idézve – akiről szó lesz még Babits kapcsán –, bár e tények másodlagos jellegűek, azaz „talán nem vezethetőek le belőlük egyértelműen a különböző elemzett versszövegek üzenetei és poétikai sajátosságai, az értelmezéshez mégis elengedhetetlen, hogy ismerjük és a lehető legnagyobb mélységig megértsük egy-egy költő, író életrajzát, költői és emberi habitusát, személyes világreflexióit, s azokat az eseményeket, melyek befolyásolták pályája alakulását, költői hangját, s megrajzolták alkotói korszakának határait.”
Ez a kötet a latinul verselő Janus Pannonius, és a magyarul író Balassi Bálint életrajzával kezdődik, röviden bemutatja XVI-XVII. század jeles íróit, krónikásait, a reformáció és ellenreformáció korát, vagyis a barokk kor íróit, majd hosszasan elidőzünk az átmenetinek mondott XVIII. század írói, költői társaságában. Hogy milyen volt ez a század, arra két irodalomtörténésztől is kaphatunk feleletet. A sorozatunk már megjelent köteteire gondolva röviden csak annyit: ez a század előkészítette Vörösmarty, Petőfi és a többi író és költő, a reformkori magyarság számára a termékeny talajt.
