Dr. Barsi Ernő
Dr. Barsi Ernő főiskolai tanár, zenepedagógus, zenetörténész, néprajzkutató (1920-2013) 1920. június 28-án született Sály községben. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte. Érettségi után beiratkozott a teológiára. A teológia elvégzése után 1942-ben felvételt nyert a Zeneakadémiára, előzetes tanulmányait, vizsgái elismerésével rögtön a hegedű tanszak harmadik évfolyamára. Európahírű mesterek tanították: pl. Waldbauer Imre, aki először játszott Bartók vonósnégyest a világon és Kodály Zoltán, aki a népzenére tanította.
1946-ban szerezte meg hegedűtanári diplomáját. 1947-ben jelentette meg első írását, amely Sály falu zenei művelődése címet viselte. 1947-ben hegedűtanári állást kapott Győrött az Állami Konzervatóriumban.
Rövidesen létrehozott egy zeneoktatói munkaközösséget, vagyis egy zeneiskolát. Célja az volt, hogy minél több embert juttasson el a jó muzsikához, valamint az is, hogy a leendő zenészek becsüljék meg az egyszerű embereket és vigyék el nekik is a zenei kincseket. Olyan tanítványai voltak, mint Fias Gábor, a későbbi Kodály Vonósnégyes tagja, Jancsovics Antal karnagy és Kollár Kálmán.
A tanítás mellett rendszeresen járt népdalgyűjtő utakon, tartott ismeretterjesztő előadásokat kis településeken. Timaffy László meghívására tanított a mosonmagyaróvári népfőiskolán is. 1970-ben doktorált szellemi néprajzból. A doktori disszertáció címe Zene egy sályi pásztor életében.
A doktori disszertációból készült könyv kiadására mintegy húsz évet kellett várnia. Hiába támogatta Kodály Zoltán és Ortutay Gyula. 12 év után a konzervatóriumból átment a tanítóképzőbe oktatni. Úgy gondolta, hogy itt közvetlenül is tud adni valamit a leendő pedagógusokon keresztül a falunak. A főiskolán éneket és hegedűt oktatott, itt kezdett komolyabban foglalkozni a néprajzzal. A néprajztudós munkáját a néprajztudomány területén megjelent több, mint 40 könyv, 400 tanulmány, négyezret meghaladó előadás fémjelzi. Pályafutása során Európa számos országába kapott meghívást és tartott szemináriumokat néprajzi kutatásairól. Dr. Barsi Ernő tanár munkásságát állami kitüntetések sora fémjelzi. Életfa-díj (1988), Kiváló Népművelő (1978), Munka Érdemrend ezüst fokozat (1981), Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (1995) kitüntetések tulajdonosa. A Győr-Moson-Sopron megyei Önkormányzat, a megyei jogú város valamennyi legmagasabb kitüntetéseinek birtokosa.
Papírhajtogatás Barsi Ernő néprajzkutatóval
Dr. Barsi Ernő a „Terülj, terülj asztalkám” c. könyvében bemutatja, hogyan készül egy darab papírból a mi munkánkkal, varázslásunkkal sok érdekes tárgy, játék, ami a valóságos életben komoly szerepet tölt be, de amivel így játszani is lehet. A könyv ezen papírjátékok leírását tartalmazza lépésről-lépésre, képekkel illusztrálva. A kiadvány fekete-fehér kivitelben, DVD melléklet nélkül.
Módszertani kiadvány, mely a hegedűsökön kívűl minden muzsikus számára gyakorlati és korszerű tudásanyagot tartalmaz.
Gárdonyi felismerte, hogy a zenének közvetlenül az érzelmekre ható hatalmas ereje nélkül nem lehet sikerrel elvégezni az emberi tudatformálás hatalmas munkáját. A kiadvány a közfelfogásban ismeretlen oldalát, a „muzsikáló Gárdonyit” mutatja meg, követendő példának állítva elsősorban azok számára, akik a jövő nemzedék művelődését szolgálják mind iskolai, mind iskolán kívüli munkában.
Dr. Barsi Ernő e gyűjteményben nagy szeretettel és tudással mutatja be szülőfaluja, Sály és a környékbeli helységek gyermekjátékait. A könyv a Kisalföldi gyermekjáték-dalok és mondókák c. kiadvány folytatása.
E kötet nyomán kelnek új életre Sokoróalja dalai, olvasói ismerjék meg jobban ezt a tájat, s ne csak örömet szerezzen azoknak, akik élnek dalaival, vagy tőlük hallgatják, hanem kivált lakosaiban növelje szülőföldjük szeretetét, szolgálja azonosságuk megtartását, az egyetemes emberi kultúra gazdagodását.
A Kisalföld gyermekjáték-dalai, mondókái csecsemőkortól serdülőkorig végigkísérik a gyermek életét, annak minden mozzanatát. Először nem is ő játssza ezeket, hanem vele játssza a föléje hajoló édesanya vagy más felnőtt, amint altatót dúdol neki vagy tisztába tevéskor tornáztatja, majd később állni, járni tanítja.
Petőfi Sándor verseit nemcsak az iskolában tanítják, hanem rendszeresen elhangzanak nemzeti ünnepeinken, s úgy él a köztudatban, mint nemzettudatunk szimbóluma. A költőt népünk is szívébe zárta. Sőt népi dallamokkal énekli azokat, amint ez a füzet is tanúsítja. S az, hogy második kiadása is szükségessé vált, mutatja, hogy manapság is igénylik közreadását.
A könyv Forrai Katalin: Ének az óvodában című könyvében szereplő népdalok népzenei hátterét tartalmazza.
Ez a kötet semmiképpen sem akar „A magyar néprajz” valamilyen zsugorított mása lenni, csupán olyan néprajzi ismereteket igyekszik egybegyűjteni, amelyek már az iskoláskor elején is alkalmasak arra, hogy a tanulók érdeklődését felkeltsék a néprajz iránt. S mindezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy szülőföldjüket, népüket ismerő, szerető, értékeit megbecsülő emberekké váljanak tanítványaink, olyan felnőttekké, akik számára út nyílik más népek kincsei, az egyetemes emberi értékek felé.
Barsi Ernő ezúttal a csornai népdalok és népszokások világába vezet bennünket. A szerzőtől már megszokott lebilincselő stílusban írott könyv a város népzenei örökségét dolgozza fel.
