Ars Longa Kamarazenekar: C-moll mise

“Mint jegyesek, már régtől fogva együtt jártunk szentmisére, gyónásra és áldozásra, és úgy találtam, soha olyan bensőségesen nem imádkoztam, olyan áhítattal nem gyóntam és áldoztam, mint az ő oldalán. És éppen így érzett ő is. Egyszóval egymásnak vagyunk teremtve, és Isten, aki mindent elrendel, és ennélfogva ezt is így rendelte, nem fog elhagyni minket” – írta Mozart 1782. augusztus 17-én apjának, közel két héttel azután, hogy elvette imádott Constanzéját. Házasságáért hálából megfogadta, hogy misét komponál, melyet Salzburgban szándékozott előadatni, amikor nejével együtt meglátogatja Leopold Mozartot. Korábbi miséitől eltérően Mozart nagyszabású “kantáta-misét” tervezett, feltételezhetően Constanze előadásában. A készülő műről először egy 1783. január 4-i levélben tesz említést: “A morállal úgy áll a dolog valóban! Nem ok nélkül szaladt ki a szó tollamból. Valóban szívemben megfogadtam, és remélem, meg is tartom. (…) fogadalmam őszinteségét azonban bizonyíthatja annak a félig elkészült misének a partitúrája, amely még egyelőre várandós állapotban fekszik.” Mozart még 1782 júliusában fogott hozzá a c-moll mise megírásához, és a következő év májusáig dolgozott rajta, de nem készült el vele. A salzburgi látogatásra csak a nyáron került sor, ekkor Mozart magával vitte a félig kész mise partitúráját is, ám ott sem fejezte be a művet, amelynek így csak a Kyrie és Gloria tételét mutatták be a salzburgi Szent Péter apátság templomában, 1783. október 26-án. A c-moll mise végül töredékes maradt: a Kyrién és Glorián kívül a Sanctus és Benedictus készült el, a Credóból csupán az első két tétel (“Credo in unum Deum” és “Et incarnatus”), az Agnus Deiből pedig semmi.