Móser Zoltán: Olvasatok I. Magyar írókról és költőkről középiskolásoknak

Mi az irodalom? Az irodalom alatt az emberi szellem írásba foglalt műveinek bizonyos összességét értjük. Így kezdi bevezetőjét a „kis Beöthy” 1887-ben. A nemzeti, vagyis a magyar irodalmat, amely szelete az egyetemesnek, úgy határozza meg, hogy magyar nemzet nyelvén készült „elmetermékek” összessége.
Ez a könyvsorozat – 10-15 oldalas esszék összefűzése – is „elmetermék”, de nem „összesség”, vagyis nem az egészről szól. Mivel a középiskolásokat célozza meg, elsősorban azokról az írókról és költőkről szól, akik neve szerepel a tankönyvekben. De nem tankönyv, hanem azok kiegészítője. Célja, hogy kedvet ébresszen az olvasáshoz. Panaszként, tanácsként is mondták a magyartanárok, hogy „nehéz szöveget”egy oldalnál többet nem olvasnak a diákok, mert ők, akik az internet foglyai, máshoz szoktak.
 

A diákok mellett ezt a sorozatot a volt diákok, a szülők, és a magyartanárok éppúgy tudják használni, mint a külföldi egyetemeken magyart tanuló hallgatók, vagy bárki más, akit érdekel a múltunk, kultúránk egy szelete, a magyar irodalom. Erre gondolva próbálom meg „ehetővé és fogyaszthatóvá” tenni azt, amiről a tankönyvek – mert elsősorban irodalomtörténetet tanítanak – nehézkesen, tömören beszélnek. Ezért is arra törekedtem, hogy ha valaki elolvassa az első oldalt – és ha ő ezt érdekesnek találja, – olvassa tovább is.
Minden nemzet irodalmában vannak hegycsúcsok (ezek az érettségi tételek) és vannak dombok. Ha tudatosul bennünk, hogy a dombról látni jól a hegyeket, a méreteket és az arányokat, akkor sokkal jobban tájékozódunk az irodalmunk történetében. Ez a másik célja ennek a könyvsorozatnak. Mivel esszék gyűjteménye, ezért könnyebb dolgunk van mint a tankönyveknek, és el-elidőzünk olyan részletnél, amelyekről ott csak egy mondat olvasható, vagy egy-egy írónak csak a nevét említik meg.
 

A hegyek és dombok után a mellékelt kép kapcsán egy nyugodt tengerről és a vízen haladó vitorlásról is szólnék. Zrínyi Miklós a Syrena-kötet díszcímlapjának mintáját Vittorio Siri Mercurio overo historia (1647) című művéből kölcsönözte. Zrínyi könyvén egy magányos hajóst láthatunk, aki nyugodt tengeren, jó széllel vitorlázik a célja felé. Az embléma lényege, hogy az életben való előrejutásban fontos szerepet játszik a fáradságos munka, amit az evezés jelképez, de sokat segíthet a jó szerencse is, amit a vitorlát dagasztó szél jelenít meg. Most itt hajós lehet minden érdeklődő, olvasó, a tenger pedig a magyar irodalom tengere. Az én feladatom, szándékom pedig a jó szél biztosítása.
 

Az írások fele a régi korokban, a másik fele a XX. században élt írókról, költőkről szól.
 

Még azt is el kell mondanom, hogy a verseket, és ha rövid egy novella, azért másolom ide, hogy ne kelljen keresgélni különböző helyeken.