Móser Zoltán: Olvasatok III. Magyar írókról és költőkről középiskolásoknak

Mi az irodalom? Az irodalom alatt az emberi szellem írásba foglalt műveink bizonyos összességét értjük. Így kezdi bevezetőjét a „kis Beöthy” 1887-ben.
A nemzeti, vagyis a magyar irodalmat, amely szelete az egyetemesnek, úgy határozza meg, hogy magyar nemzet nyelvén készült „elmetermékek” összessége.
Maga az „irodalom” szó még igen fiatal, Szemere Páltól származik 1839-ből. Annyit jelent, mint írások összessége. Rögtön hozzá kell tennünk azonban, hogy mi ma az irodalmat nem írásban, hanem nyomtatásban ismerjük, vagyis, hogy ez az írás itt nyomtatást is jelent. Azonban ez a kis kiszélesítés még nagyon kevés. Tudjuk, hogy amit ma irodalomnak érzünk, régen általában nem volt leírva, sőt ma is van népköltészet, amely nem írásban, hanem szóban terjed. Az irodalom fogalmát tehát ki kell terjesztenünk a nyomtatásra, de a le nem írt, nem-nyomtatott szövegekre is. Szabatosan azt kell mondani, hogy az irodalom a nyelvi művek bizonyos összessége.
 

Ebben a tágabb értelemben használjuk a valóságban is nagyon sokszor a szót, amikor olyan művekre is alkalmazzuk, amelyek nyilvánvalóan nem tartoznak hozzá (pl. kórbonctani irodalom). Az irodalomtudomány fejlődése során nagyon sokáig így is értették az irodalom szót: mindent, ami le volt írva, utóbb nyomtatva, hozzászámították. A legelső irodalomtörténeti lexikonok, az irodalomtörténet-írás ősei, meg is említenek mindenféle írott művet, tudományos-, közéleti- és gyakorlati írást.
 

Ám nyilvánvaló, hogy a tisztán gyakorlati vagy tisztán elméleti művek nem tartoznak hozzá az irodalomhoz. – Persze ezt könnyebb így kimondani, mint keresztülvinni. (…) Mi mondja meg, hogy egy gyakorlati vagy elméleti mű hozzátartozik-e az irodalomhoz vagy nem? Szokták mondani, hogy csak a szépirodalom tartozik hozzá. De mi a szépirodalom? Olyan művek, amelyekben művészet van? – olyan írásművek, amelyek a képzelethez és az érzelemhez szólnak? – a szórakoztató írások?
 

A gyakorlati és elméleti művek akkor tartoznak az irodalomhoz, ha van bennük valami, ami több, mint gyakorlati és elméleti. Mi ez a valami, ez a több? – Gyakorlati és elméleti mivoltukon túl művészet, azaz esztétikum is van bennük.(…) Az irodalom tehát olyan nyelvi művek összessége, amelyekben esztétikum van, vagy ahogyan egy jeles francia irodalomtudós, Van Thiegem mondja irodalomelméleti könyvecskéjében: az irodalomhoz tartozik az a mű, amelyről esztétikai ítéletet lehet mondani.