Móser Zoltán: Olvasatok II. - Magyar írókról, költőkről, versekről

Az Olvasatok rövid ismertetése

Mi az irodalom? Az irodalom alatt az emberi szellem írásba foglalt műveink bizonyos összességét értjük. Így kezdi bevezetőjét a „kis Beöthy” 1887-ben.

A nemzeti, vagyis a magyar irodalmat, amely szelete az egyetemesnek, úgy határozza meg, hogy magyar nemzet nyelvén készült „elmetermékek” összessége.

Itt életek és művek, illetve részletek szerepelnek regényekből, költeményekből. Nem életrajzok és nem teljes, mindenre kiterjedő elemzések. Nyilván felmerül az a kérdés, hogy miért térünk ki egy-egy író, költő életének döntő fontosságúnak ítélt eseményére, traumáira, élményeire, emberi kapcsolataira, politikai és morális lelki válságaira, néha pedig a súlyos, gyógyíthatatlan betegségére. Kántás Balázst idézve – akiről szó lesz még Babits kapcsán –, bár e tények másodlagos jellegűek, azaz „talán nem vezethetőek le belőlük egyértelműen a különböző elemzett versszövegek üzenetei és poétikai sajátosságai, az értelmezéshez mégis elengedhetetlen, hogy ismerjük és a lehető legnagyobb mélységig megértsük egy-egy költő, író életrajzát, költői és emberi habitusát, személyes világreflexióit, s azokat az eseményeket, melyek befolyásolták pályája alakulását, költői hangját, s megrajzolták alkotói korszakának határait.”
Röviden még csak annyit, hogy ez az összeállítás a „súlyos és rejtélyes” XX. századról szól: Adyval kezdődik és az írók, költők bemutatása Nagy Lászlóval és Juhász Ferenccel ér véget.