Fodor Antal: A koreográfia művészetének elmélete és gyakorlata

Minden művészeti ágnak, így a koreográfia művészetének is megvan a maga mesterségbeli tudása, ami tanulható és tanítható. Meg lehet tanulni az ecsetkezelést a festészetben, vagy a hangszerelést a komponálásban, így meg lehet tanulni a koreográfiai alkotások bizonyos szabályait is. Meg lehet ismerkedni azzal a közeggel, melyben alkotunk, azokkal az eszközökkel, amiket az alkotás során felhasználunk, valamint ezek használatának bizonyos törvényszerűségeivel. Ezeknek az ismereteknek a birtokában lehet koreográfiákat készíteni. (Persze ezeknek az ismerete nélkül is.)
De ezek az ismeretek csak hozzásegíthetik az alkotót, a koreográfust, hogy az ismereteket felhasználva (vagy elvetve) műveket hozzon létre. Fércműveket vagy művészi alkotásokat.

Ahhoz, hogy valaki művészeti alkotást hozzon létre, nem elég a mesterségbeli tudás, ha még oly alapos is. Egy „apróság” kell hozzá.
A tehetség.
Ezt pedig sajnos nem lehet tanítani.
És még sokszor a felsorolt alkotóelemek sem elegendőek egy művészi alkotás létrehozásához: a tehetség, a mesterségbeli tudás, a műveltség, a szorgalom is mind semmi. Még mindig kell hozzá valami: 
A tehetség érvényesítésének képessége.
A tehetségen és az ismereteken túl van a világkép, amivel minden alkotónak rendelkeznie kell. És hordoznia kell magában az „üzenetet,” amit mindenkinek el akar mondani, mindenkihez el akar juttatni.
Ebből fakad az alkotás vágya és az alkotás kényszere.

Aki ismeri azt, nem ér fel azzal, mint aki szereti:
Aki szereti azt, nem ér fel azzal, mint akit az boldogít.
Konfuciusz - Lun Jü
(Őri Sándor)